Kedves Tarjániak!
A Facebook oldalakról értesültem a tarjáni Annabild körül kialakult vitáról, és olvastam sok téves információt, indulatos megjegyzést is. A múlt év végi közmeghallgatáson már egyszer tájékoztattam a közösséget, de azt gondolom, hogy ezt most újra, talán egyértelműbben meg kell tennem.
Magam régész-néprajzos muzeológus vagyok immár 35 éve, régészként egyik kutatási területem a római kori Pannonia. Hitem és elköteleződésem (katolikus családban nőttem fel, ezt adtam tovább, mindhárom fiam az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett) vezette érdeklődésemet, amikor néprajzosként pedig vezetője lettem vármegyénk szakrális kisemlékei gyűjtésének. Muzeológusként a rám bízott értékek védelmére esküdtem fel. Mind a két szakterületem okán kutatási területeimhez tartozik az Annabild. 1992 óta dolgozom a Tatabányai Múzeumban, és már több, mint tíz éve vezetem is ezt az intézményt. A Tatabányai Múzeum területi múzeum, gyűjtőterületébe tartozik Tarján község is, régészeti és örökségvédelmi értékeivel. Német nemzetiségi közösségként osztozunk a felelősségen a tatai Német Nemzetiségi Múzeummal, az Annabild német hagyományát fiatal tatai kolléganőm, Schmidtmayer-Busa Mónika kutatja.
Kérem engedjék meg, hogy az Annabild-kutatás jelenlegi állásáról beszámoljak Önöknek.
Amit tudunk:
- A tarjáni hagyomány szerint a kő Szent Annát ábrázolja, és a középkori templom helyét jelzi.
- A múlt század közepéig élő hagyomány volt a Szent Anna napi körmenet az oszlophoz.
- Tarján község területéről, a központi adatbázisban 72 lelőhely szerepel, ezek közül 11 római kori, a kora római időszaktól a 4. századig találhatók települések és temetkezések nyomai.
- A 72 lelőhely közül 55-ben az Árpád-kortól a késő középkorig találhatóak leletek, tehát megállapítható, hogy a település mai közigazgatási határain belül mind a két, számunkra most fontos korszakban jelentős volt a megtelepedés.
- A lelőhelyeket a korábbi évek terepbejárásai azonosították, régészeti védettségük teszi lehetővé, hogy a talaj bolygatásával járó földmunkák esetén régészeti szakfelügyeletet végezzen a Tatabányai Múzeum.
- A területet, ahol az Annabild áll, jelenleg is Kálvária dűlőnek hívják. Már a 18. század végéről származó, az 1. katonai felmérés vonatkozó térképlapján látszik három kis kereszt, ez utal a területen valamilyen szakrális emlékre. Nem állítható bizonyosan, hogy nem állt itt korábban kálvária, a korai forrásanyag vizsgálata jelenleg folyik.
- A 19. században az Annabildet Rómer Flóris már leírta és lerajzolta, a kő akkor már ismert volt, akkori helye nem feltétlenül egyezik meg a jelenlegivel.
- Szintén a katonai felmérés térképlapjain jól látszik egy, a 18. századi Tarján akkori főutcájának meghosszabbításában, egy DK-ÉNY irányba menő út, melynek környezetében állt az emlék. Ez az út mára megszűnt. A követ feltehetően az út mellett állították fel, másodlagos helyzetben van, eredetileg biztos nem itt állt, noha súlya miatt valószínűleg a közelből hozták. Ha a középkori templomba építették volna be, feltehetően jobban összetörik.
- Manapság csak a művelés alatt álló szántóföldön, adott esetben a vetés károsításával közelíthető meg.
- Az Annabild jelenlegi helyének környezetében három régészeti lelőhely szerepel az adatbázisban, egy középkori, kettő római kori.
- Az Annabild környezetében a szántóföldön sok kisebb-nagyobb kő töredéke látszik.
-
Az elmúlt években az Annabild állapota sokat romlott, a korábbi évek helyszíni szemléi egyre rosszabb állapotot rögzítettek. Gombásodás látszik rajta, felfagyások, és oldalában kopások, amit a hozzá dörgölődző állatok okoznak.
A jelenlegi kutatás:
- Jelenlegi kutatásunk tárgya Tarján község, a már ismert lelőhelyek mellett új, még az adatbázisban nem szereplő lelőhelyek feltérképezése azért, hogy az érintett területek régészeti védelmet kapjanak. A Múzeum messzemenőleg elkötelezett Tarján község régészeti értékeinek megőrzésében.
- Ezen belül is kiemelten fontosnak tartom az Annabild és környezetének kutatását. Ennek a kutatásnak első állomásaként talajradaros felmérés készült a kőemlék környékéről. Az első felmérés kis területre korlátozódott, de már ezen is jól kivehető, hogy a kőtől DNY-i irányban találhatóak egy, feltehetően Árpád-kori kis templom alapozásának nyomai és talán több, kora római hamvasztásos sír vagy középkori gödör beásása. Ennek bizonyítása egy kisebb területet érintő, úgynevezett szondázó ásatással lenne lehetséges.
- A terület ún. roncsolásmentes kutatására, a további talajradaros felmérésre pályázatot kívánunk benyújtani, ill. támogatókat keresünk. Kollégáink a Pécsi Tudományegyetemről, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről és a pécsi Janus Pannonius Múzeumból eddig önzetlenül, szabad idejükben, ellenszolgáltatás nélkül támogatnak, segítenek minket. Ahogy teszik ezt a Tatabányai Múzeum Közösségi Régészet programjában résztvevő önkénteseink is, szabadidejüket áldozva a terepbejárásokra és műszeres lelőhely felderítésekre.
A múlt hét végén velük ástunk le az Annabild elején, és szeretném megosztani Önökkel, ami a kőről bizonyosan tudható:
- A kő nem középkori, hanem a kora római időszakban, kb. a Kr.u. 2.században készült. A képmezőben látható legnagyobb alak egy, a római foglalás időszakában itt élő, bennszülöttek viseletében ábrázolt, ülő nő, kezében egy csecsemő, mögötte pedig egy kisebb alak látható. A kép jelenete ismert, bár Pannoniában nem túl gyakori. Ilyen sírkövet, a kutatás szerint azoknak az asszonyoknak állítottak, akik gyermekágyban haltak meg, és a jelenet azt a pillanatot ábrázolja, egyfajta szimbólikus ábrázolásként, amikor az anya átadja az élő újszülöttet egy szolgálónak vagy dadának. Szép és megható. Négy gyermekes édesanyaként érzelmileg is megérintett. A fenti kép alatt szintén a korszak sírkőábrázolására jellemző jelenet látszik, egy férfi alakja, mögötte két ló vontatta kocsi, a túlvilági utazás jelképe. A kövön nincs felírat, nem is készült, ezért gyanítható, hogy a sírkövet nem fejezték be, illetve sírfedőlapként való másodlagos felhasználása valószínű már a késő római időszakban.
- A kő tehát nem keresztény, ettől függetlenül több esetet ismerünk, amikor római emlékekben a néphit keresztény szimbólumot látott, ez semmit sem von le az értékéből!!!
A kő helyzete: a kő jelenleg egy osztatlan, közös tulajdonban lévő, egy tagban művelt szántóföldön áll. Ilyen értelemben az Önkormányzatnak semmilyen illetékessége nincs a kő sorsával kapcsolatban. Azt is ki kell mondanunk, hogy a magyar földben található régészeti értékek egyetemlegesen a magyar állam tulajdonát képezik, őrzőik és védőik a hatókörükben illetékes múzeumok és azok szakember gárdája, tehát ebben az esetben a Tatabányai Múzeum. (2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről).
A kő állapota meglehetősen romlik, ezért kértem az illetékes hatóság, jelen esetben a Komárom-Esztergom Vármegyei Kormányhivatal Építésügyi- és Örökségvédelmi Főosztálya Örökségvédelmi Osztálya állásfoglalását.
A Tatabányai Múzeum soha, egy pillanatra sem akarta megfosztani a tarjániakat ettől az emléktől. A múlt év végén azt hangsúlyoztam, hogy ez a kő a tarjáni identitás része, ezért kértem a támogatásukat, ugyanakkor nem engedhetem, hogy emiatt a jelenlegi helyén elpusztuljon. Valóban, kb. 1800 évet kibírt. De nem volt savas eső, műtrágyázás, környezeti károsítások. Ezek a kövek jó esetben ma már a világ minden táján múzeumokban, vagy védett helyen állnak, mert meg kell védeni őket! Nem tőlünk, a további állagromlástól és a pusztulástól. Polgármester Úr és a jelenlegi képviselő testület is nyitott az együttműködésre, már több alternatív ötlet felmerült, esetleg a Szent Anna utca végén, a művelést nem zavarva várhatná a zarándokokat továbbra is.
Egy azonban bizonyos: az eredeti kőnek megfelelő védelem kell, ezt remélem az indulatos levelezgetők is belátják és felelősen átgondolják.
Baráti üdvözlettel:
Pál Gabriella
régész-néprajzos főmuzeológus
a Tatabányai Múzeum igazgatója
További információk:
Némely ájtatosak, de a régészetben járatlanok, ezen faragványban a szent családot akarák tisztelni” Két római sírkő népi interpretációja Rómer Flóris útijegyzeteiben
